1Móz 32,25–32 (Károli: 24–31)

• Jákóbnak Isten áldása kell. Próbálta csalással megszerezni – az apai áldást sikerült is. Próbálta munkával megszerezni – Isten anyagi sikert adott neki. Áldott embernek gondolhatták mások, de ő már látja, hogy ez még nem az igazi.

  • Mai megfelelője: jó család, jó állás, mindenkivel békességben él, segít másoknak stb.

• Az igazi áldás, amire Jákób vágyik, az, hogy személyesen megismerje Istent, hogy Ő maga legyen vele. Ne csak alkalmanként – mindig. Most, az életveszélyben sem azt kéri, hogy mentse meg Ézsautól, hanem hogy áldja meg (korábban még azt kérte, hogy mentse meg).

• Az életveszély, ill. az, hogy Jákób egyedül maradjon, azért kellett, hogy Isten beszélhessen vele (tusakodhasson). Ma is beszélni akar az emberekkel: neked még valami hiányod (fogyatkozásod) van – kell vagy nem kell? A gazdag ifjúnak nem kellett.

  • Isten a hívővel is akar beszélni a hiányáról, a bűneiről – a feladatáról… Baj, ha a hívő ezt nem akarja.

  • De Isten elkészíti a helyzetet (és az embert) ahhoz, hogy beszélhessen vele.

• A „főpróba”: Jákób az ütés hatására sem bocsátja el a vele küzdő Urat. („A kutyák is esznek a morzsákból…”)

• „Nem vehet erőt rajta” – Isten az emberen? Jákób az Istennel való személyes kapcsolatért küzd. Az viszont „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” – tehát Jákób nem a saját erejéből győzött, hanem az által, hogy a könyörülő Istent találta meg, „ragadta meg”. „Kérjetek, és adatik”; „aki hozzám jön, azt én nem küldöm el”. Jákób is Krisztussal találkozott. („Egy férfiú”, „az ÚR angyala” stb.)

• A győzelemhez még kell, hogy kimondjam (elismerjem), hogy ki vagyok én („csaló”, „bűnös ember vagyok”). Akkor adja Isten az új nevet (mint Péternek + Jel 2,17). – „Jákób” jelszó (FG). – „Küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” A mostani győzelme nem a Lábán elleni, és nem az Isten elleni győzelem. Önmaga ellen győzött azzal, hogy elismerte, kicsoda, és elismerte Istent Urának (a névadás ezt jelentette).

• „Láttam Istent színről színre” – Krisztust. Ettől lett más az élete. „Megszabadult a lelkem” – az Istennel való kapcsolatában. „És mégis életben maradtam” – Istent nem lehet látni „csak úgy”. Csoda, hogy Jákób láthatta, és csoda, hogy Jézus később lejött a földre, látható volt, és láthatóan meghalt értünk. És csoda, hogy éppen a kereszten lehetett felismerni, hogy Ő Isten Fia (a lator és a százados – „megszabadult a lelkük”, és életben maradtak: örök életük lett).